2006 évi túra rövid leírása

 

 Az általunk oly nagyon várt bringás nekirugaszkodás augusztus 7.-én kezdődött. Előtte a szokásos edzés ami abból áll, hogy felmegyünk a Börzsönyön, Bükkön keresztül Hollókőre majd másnap vissza, persze ez Budapest-Hollókő és visszát jelenti.

Nos eljött az augusztus 7.-e előtte már összekészítettünk mindent. Összesen öten indultunk neki ketten a barátommal /Imre/,  egy fiatal lánnyal Erdélyből,őt Gyöngyinek hívják és még két  hölgy, ők autóval jöttek velünk és a java holmit hozták. Őket Erzsinek, és Briginek hívják. Reggel nagy izgalommal mint általában mindig újra átnéztük a csomagokat, nem hagytunk-e ki valamit, aztán fel a paripára és irány Esztergom. A Flórián térnél mindjárt elkapott egy kiadós eső bennünket, így ki lehetett próbálni az esőgallérokat, megjegyzem, hogy engem akadályozott a bringázásban,de mire Piliscsabára értünk addigra elállt. Ott a templomkertben megreggeliztünk és Esztergomig megsem álltunk. Esztergom bejáratánál van egy gyönyörű kupolás templom amit rövidke kis idő alatt megnéztünk aztán át a hídon. Ekkor még volt határőrség és gondot okozott nekik az Erdélyi kislány, valahogy mégis túl lettek a dolgon és utunkra engedtek. Megünnepelvén, hogy Szlovákiában vagyunk ettünk és jófajta sörrel tetéztük a dolgot. Úgy terveztük, hogy kb. 40 km.megtétele után pihenünk ami ment is, de ahogy nehezedett a terep, úgy rövidültek ezek a távolságok.

Az első napra kitűzött útirány: Párkány- Szalka- Déménd- Csank, itt van egy kemping és itt le is horgonyoztunk Nagyon kellemes kis kemping lett volna, ha nem fogunk ki egy szlovák társaságot akik valamit ünnepelhettek,mert jócskán felöntöttek a garatra és volt köztük egy nő, aki szabályosan nyerítve nevetett, ez a nyerítés eltartott éjjel 2-ig. Ekkor nagy nehezen elaludtunk és reggel igen álmosan ébredt mindenki. Ráadásúl Gyöngyinek bedurrant a térde megdagadt és fájt neki, azért próbálkozott és elindult ő is.

A megtett út az első nap 135 km. volt

Második nap azaz 8.-án reggel mint minden bringásnak aki túrázik pakolászással kezdődik, utána kaja, kávézás és indulás. Ez 8 óra körül aktualizálódott, kicsit csúsztunk az idővel, hiszen több mint 100 km. állt előttünk, és rengeteg látnivaló. Azért csak elindultunk és irány Léva, kellemes kis város van egy kis szobor parkja ahol ismert személyek mellszobrai láthatók. Gyöngyi nem bírja tovább és beül az autóba. Az autó egy kis furgon, így a bringa is befér. Most mát ketten Imre barátommal tekerünk és egy kicsit gyorsabban haladunk. Léváról Aranyosmarótra,-majd K.Tapolcsány-Partizanske-Nemeskosztolány-Privigy és Bajmóc.

Bajmóc volt a második nap cél állomása. Már többször jártam itt, de nem lehet betelni a várral és környékével. Délután azaz késődélután értünk oda, így aztán nem tudtunk bemenni a várba,

maradt a falu és nevezetességeinek körbejárása és a kempingbe való feljutás. A kemping É-Ny.-ra van a falu felett olyan kaptatókkal ami majdnem megfogja az embert, persze ekkor már nem csoda, hiszen túl vagyunk a 133km-en. A kemping nagyon kellemes akkor még nem is nagyon drága, gyönyörű kis fenyőerdő és kis patak veszi körül. Sátor állítás kaja, mindenki elmondja a tapasztalásait, úgy döntöttünk, hogy haza telefonálunk és a családból megkérünk valakit, jöjjön a Gyöngyiért mert nem bírja tovább és jobb ha otthon van. Az otthoniak éjszaka 11-kor értek fel Bajmócra, bepakolták a Gyöngyi holmijait és elindulnak haza.

Szlovákiában jók az utak, van leállósáv ahol a bringás nyugodtan tud közlekedni. A haladási sebességünkről csak annyit, hogy nem egy vad tempó, úgy átlagban 25-28km. Persze emelkedőre ez lényegesen csökken. Ez a tempó jellemző végig a túra alatt.

9.-én a többség úgy dönt, hogy egy napot Bajmócon töltünk és megnézzük amit értkezésünk napján nem tudtunk megnézni. Így aztán elindultunk gyalog a vár fele a kempingből és útközben egy aranyos kis templom volt az erdőben, majdnem úgy néz ki mintha Árpád-kori lenne, nyilván a vár egyik ura építtette. Délután főzés a kempingben, majd tábortűz mellett telik el az este. Gondolatban már a negyedik napra készülünk, egy kicsit romlott is a hangulat, mert Imre barátom beleszerelmesedett a Brigibe, így nem nagyon törődött az úttal, azon volt, hogy minél hamarabb elteljen a nap.

Augusztus 10.-én csütörtökön felcihelődtünk és komor hangulatban elindultunk Nemespróna-Pribóc-Turócszentmárton fele. Itt megálltunk kajáltunk, megnéztük a várost. Valahogy többet vártam ettől a várostól legalábbis olvasmányaim alapján. Körbe veszi az új város szelleme a régi városmagot. Alaktalan szobor díszíti a főutcát. A piacán viszont jót lehet reggelizni. .Rátértünk a 18-as útra Rózsahegy fele, a Liptószentmáriai tó partján lévő kempingben töltjük az éjszakát. Négy fős csapatunk két csoportra szakad, így nem nagyon van kivel beszélgetni. A monotónián egyedül a táj szépsége segít, hiszen itt már fenn járunk a Magas-Tátra déli lejtőin Csorba-tó környékén. A Kemping mint mindenhol nagyon kellemes nagyon sok a külföldi, itt lehet érezni először, hogy nem szimpatizálnak a magyarokkal.

A megtett út 144km. nem egy nehéz út, valahogy Bajmóc felől nem érezni úgy a terep nehézségét, mintha Zólyom és Beszterce felől mennénk.

11.-én a reggel nekem korán kezdődik,alig aludtam valamit, hiányzik a család, rossz a hangulat, ahányan vagyunk annyi fele gondolunk, ebből kivétel csak Imre barátom aki felhőtlenül habzsolja az újdonsült szerelem első mézescsókjait. Lemegyek a tó partjára ahol jól kiszellőzik a fejem és már csak arra gondolok, hogy jó lenne már túl lenni rajta, de még előttünk van Késmárk ahol már többször jártam és mindig elkápráztat, olyan ahogy azt neves íróink leírták. Liptóújvár-Poprád felől közelítjük meg illetve érkezünk a városba. A várost ölébe foglaló várfalon belül megnyillik a mese, egyszerüen gyönyörű. Sörözgetés kajálás, séta rengeteg fényképezés, majd tovább a várostól északra lévő kis kempingbe megyünk, ahol a már megszokott szépség fogad, rengeteg külföldivel. Itt egy baj van, hogy este 10-kor bezárják a fürdőt és csak reggel nyitják ki.

A megtett út 100 km.

12.-én arra gondolva, hogy este már Magyarországon leszünk jobb a hangulat. Lőcsére akár merről megyünk be minden honnan nagyon szép. Van a város felett egy kis templom, az úttól elég messze esik, mellette elhaladva arra gondol az ember, hogy nagyon szeretni kell azt a vallást amelyiknek tanait ebben a templomban hirdetik, mert aki ide felmászik az nagyon hithű.

Elmegyünk Szepesváralja mellett, itt is többször jártam, de nem nagyon mertünk megállni, hiszen aki járt már itt az tudja a lakosság java része miből áll össze.Így aztán  Eperjes fele vesszük az irányt, de előtte még ott van a Branyiszkói-hágó a maga 18%-os emelkedőjével, ez legalább két órás felfele tekerést igényel. Tovább Kassa fele, itt már nem számít a nehézség, hajt a hazafele tartó vágy, beérve Kassára, nagyon szép lett a belváros a szökőkút a székesegyház, persze nem lehet bemenni mert átalakítás alatt van, már nem a templom, hanem a Rákóczi terem. Rövid séta után irány a határ ami úgy 27 km. aztán Tornyosnémeti-Hidasnémeti, itt alszunk és másnap reggel vonattal fel Pestre és a dél előtti órákban értünk haza. A megtett út 130km.

Tanulság: nagyon ügyelni kell arra, hogy egy ívású kerekezők induljanak el túrázni, egyébként megmérgezi az egész utat a széthúzás a nem egyet akarás és a meg nem értés.

Ennek ellenére gyönyörű ez a kör is a maga történelmi városaival a Magas-Tátra vonulataival és a rengeteg vagy csak magyar történelmi emlékeivel

Ezek után is azzal búcsúzom, hogy kerekezni a legjobb a világon és mindenki menjen ismerkedjen a világgal, hiszen gyönyörűséges világban élünk.

Bringára fel, jó kerekezést mindenkinek!

Oldal: Kerékpártúra 2006
Üdvözlet minden kerékpártúrát kedvelőnek! - © 2008 - 2024 - kerekezes.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat