Tisztelt Bringázó társaim!

 

Olvasva a különböző túrázásokkal kapcsolatos leírásokat, egy kicsit hangosan gondolkodva írom le a saját véleményem a tapasztalataimról tisztelve persze mindenki más által teljesített eredményeket, levonva azt a konklúziót, hogy a háttérben  a mozgató erő a pénz az anyagi háttér biztosítása a különböző útitervek megvalósításához. Mondom ezt harminc éves bringatúrázási háttérrel és tapasztalattal mögöttem, nem figyelmen kívül hagyva a koromat, hiszen a napokban leszek hatvan éves.

Mondom ezt annak fényében, hogy olvasva két fiatal ember leírását akik Londonba és vissza kirándultak.  Nem kis teljesítmény, ami előtt meg kell emelni a kalapot, de leírásukban elég sokszor leírják,” hogy vettünk ki pénzt”.  A tévhitek elkerülése végett a kerékpározás nem olcsó sport. Jól feltöltött bankkártya nélkül merészség elindulni. Mikor kezdtem én is sokat vadkempingeztem és hosszú-hosszú évekig ezt csináltunk,de a korosodás óvatosabbá teszi az embert. Nagyon sok helyen megfordultunk, mi nem mentünk ilyen messze, mint a túra leírásokban szereplő  ifjú barátaink. De bejártuk  Közép- Kelet Európa jó részét, gondolok itt Szlovákia, Lengyelország Krakkóig tartó részét, Horvátországot, Szlovéniát, Burgerlandot, és eljutottunk Velencébe is, persze szerény kis országunk elég tetemes részét is, csak a Tiszahát, és az Ormánsági rész maradt ki. Nem dicsekedni akarok, bár aki szeretetből űzi ezt a sportot az tudja, hogy a bringások szerény emberek, a másik teljesítménye láttán kezdik lebecsülni a saját teljesítményüket. Néha hajlamosak arra, hogy túl vállalják magukat és beleesnek abba a hibába, hogy csak az indulást és az arra a napra kitűzött célt látják. Ez persze azt eredményezi, hogy elmennek olyan értékek mellett amik széppé és érdekessé teszik ezt a sportot, nos ezért jó ha néha változnak a túrában résztvevők, hiszen az új tagok rácsodálkoznak mindenre és azt teszik amit mi is tettünk az elején, hogy be néztünk minden számunkra érdekes helyre. Kicsit csodálkoztam amikor elolvastam a beszámolójukat, hiszen több mint negyven nap alatta tették meg a fentebb említett távolságot, persze ezt oda-vissza kell érteni. Aztán elgondolkodva a saját túráinkon igazat kell adni nekik, mert ha igazából látni akar az ember akkor nem tervez napi 140-180 kilométereket, mert akkor ami a szépségét adja a túrázásnak, pont az marad ki. Mi pont ezt csináltuk, hogy egész nap hajtottunk és kevés idő maradt az érdekességek és kuriózumok megtekintésére. Nem beszélve arról, hogy a vadkempingezés átka, hogy a késő délutáni óráktól már azzal foglalkozik az ember, hogy talál e jó helyet az alvásra. Nos mostanában már úgy tervezünk, hogy a kempingeket feltérképezzük és odáig megyünk, mert bizony a kemping biztonsága, meghittsége, egyedi hangulata nagyon sokat jelent, nem beszélve a jó meleg fürdőről. Túl a fizikai megterhelésen, a lelki gyötrődések átgondolására is jól esik az áztató és fáradtságot kivevő melegvíz alatt dagonyázni.

Olvastam két ifjú ember beszámolóját az Athénig  tartó megpróbáltatásaikról. Ilyenkor lekicsinylően gondol a saját próbálkozásaira, de aztán mikor úton van és megharcol minden méterért, főleg amikor a hegyek kihívásaival birkózik, mondjuk a Magas-Tátra vonulatai által kínált lehetőségekkel, akkor rá jön, hogy ha ezeket legyőzi akkor mindenhova el mer indulni. Nos nem kell félni a bringázástól, csak egy feltétele van, nem szabad felkészületlenül nekivágni. Ennek legjobb előjelzője, mármint a felkészültségnek az, ha az ember a dombok és a hegyek láttán nem ijed meg, hanem neki vág, mert az a tudat, hogy a hegynek másik oldala is van átsegíti ezeken a gondolati visszahatásokon. Vissza térve az anyagi biztonságra, egyszer sok évvel ezelőtt, még a Hollókő-Gombaszög- Kraszna-Horka- Kassa- Miskolc- Budapest kört tettük, és Kassa előtt találkoztunk egy német fiúval aki egyedül kerekezett és már túl volt a lengyeleken, ukránokon, románokon, bulgárokon, törökökön, görögökön, hazafele ment és persze több mint háromezer kilómétert tett meg, ő mondta, hogy bankkártya nélkül nem lehet elindulni, persze olyan bankkártyával amin jó sok pénz van.

Másik dolog ami nagyon jó ha az ember birtokában van, az a nyelv tudás, főleg az angol. Hát ezek birtokában és ezek tudtával nagyon sok örömet okoz ez a sport, és nincs annál jobb érzés amikor az ember a túra végeztével hazaérve belenéz a tükörbe és azt mondja magának, öregem megcsináltad és megemeli nemlétező kalapját és már a következő túrára gondol.

Egy kis magamba gondolkodás és tisztelgés a bátor és nagyokat vállaló túrázó társaim előtt.

Ne feledjétek, bringázni jó!- Jó kerekezést a tavasz eljöveteléig, addig is ott a szobabicikli.

Egy-két kedvcsináló kép a nyári túráról, emlékeztetőnek, hogy eljön a nyár ás vár az országutak sok-sok kilométere.

 

Oldal: Hozzászólás mások túráihoz
Üdvözlet minden kerékpártúrát kedvelőnek! - © 2008 - 2024 - kerekezes.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat